Blogajánló #1

Blog : Warrior flock
Író: Annie Y.


Igaz hogy ez a blog még csak most nyitotta meg kapuit, de az író nagyon tehetséges! Nézzetek be hiddjétek el, nem fogjátok megbánni! Hoztam nektek egy kis ízelítőt :

Prológus


 "Egy olyan világban élünk, ahol a fény párja az árnyék, nincs kibúvó. Ez a kettő mindig is vonzódni fog egymáshoz, bár a kapcsolat sosem felhőtlen, mint tudjuk. De nem is baj. Már nem félek a sötéttől. Egyszer én is valakinek az árnyéka leszek."

Egy sötét utcát szeltem barátaimmal hazafelé. Körülbelül este nyolc körül járhat. Az utca végén el kellett válnunk. Én az utca másik irányába vettem az irányt. Lassan lépkedtem, és nyomkodtam a telefonom. Pár perc séta után az utca végén egy sötét alakra lettem figyelmes, és mögötte három kutya félére. Kicsit összerezzentem, de nem ijedtem meg. Az alak megindult felém, a kutyák pedig utána. Ahogy egyre közeledtek, - fel-fel pillantva a telefonból - vettem észre, hogy azok a kutyák, nem is kutyák. Ekkor már tényleg meg ijedtem.
Addig találgattam, hogy mik lehettek, míg elég közel nem értek hozzám. Farkasok. Amik látszólag kissé éhesek.
"Ne félj Destiny, nem bántanak." - nyugtattam magam. Az ember arcát egy csukja fedte, így csak annyit tudtam kivenni belőle, hogy férfi. Mikor elment mellettem, tekiktete találkozott az enyémmel. Szeme égkéken csillogott. Miután elhaladtunk egymás mellett, pár méterre tőlem megállt. Nem tudtam mit csináljak, ezért inkább csak megtem tovább, és a telefonomat nyomkodtam.
A farkasok halk morgásba kezdtek, az én léptem pedig egyre szaporáb lett, míg a végén lassú kocogásba kezdtem. De a farkasok morgása egyre csak hangosabb lett, és nem bírtam megállni, hogy ne nézzek hátra, hogy mi történik a hátam mögött. Kár volt megfordulnom, ugyanis a farkasok és az ember ott loholtak a hátam mögött. Az embernek mintha hirtelen mégjobban csillogott volna a szeme, és a kezén megszakadt a fekete pulóvernek az anyaga. Körme helyén karmok nőttek, foga olyan lett mint a farkasoké.
Fél perc múlva eggyel több farkas állt előttem vicsorítva. Azt sem tudtam mit csináljak. A telefonom kiesett a kezemből. Kissé ingatagnak éreztem magam alatt a talajt.
Egy óvatlan pilanatban az egyik farkas letepert a földre, és nyála arcomra folyt, amitől alig láttam valamit. Aztán a többi is körém gyűlt.
Sosem gondoltam volna, hogy így fogok meghalni. De ha már egyszer így kell, akkor legyen így. Ezt hozta a sors.
-Szeretlek Will. - Will a suli leghelyesebb sráca, akibe totálisan beleszerettem. -  - egy könnycsepp gördült le arcomon, és ebben a pillanatba egy harapást éreztem az oldalamban. A nagy fájdalomtól sikítani sem bírtam, rögötön elájultam.

***

- Másnap -


-Mi történt velem? - próbáltam felmászni a pihe-puha ágyamból, de nem nagyon ment.
-Sht. Pihenj. - szólt egy hang az ajtóból. Anyu volt az, apuval az oldalán. Odajöttek mellém, majd egy-egy puszit lehetlek a homlokomra. Ledobtam magamról a takarót, és szörnyűlködve láttam, mi is történt velem valójában. A hasam tiszta harapás, és véraláfutás. A lábam sem külömb.

01.rész

" Azt hiszem, én olyan vagyok, mint egy magányos farkas. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem szeretem az embereket, de - az igazat megvallva - csak akkor kedvelem őket, ha lehetőségem van mélyen a szívükbe és fejükbe látni."

-Sajnálom kicsim. - mondta anyu, és megszorította a kezem. Pár könnycsepp gördült le sima arcán. Apu is leült az ágyra mellém, és ő is megfogta a kezem.
-Kicsim, most erősnek kell lenned. - hajtotta le fejét, a sebeimet nézve.
-Mi? Mi történik velem? Mi folyik itt? - kérdeztem egyre elhalóbb hangon. Síri csend uralkodott a szobámban. A csendet az ajtó nyitódása törte meg. Dr. Deer volt az, egy nagy kupac papírt tartva a kezében.
-Nos, ha pár napig ágyban marad, és normálisan táplálkozik, minden rendben lesz. - mosolygott kedvesen. Visszamosolyogtam rá, bár szívemet harag járta át. Kissé megremegtem. Vajon mi lehet az, amit anyuék próbálnak kinyögni?

***

- Pár héttel később -

***

-Kicsim, gyere! Kész az ebéd! - hallom anyu hangját a földszintről. Gyorsan lecsuktam a laptopom tetejét, és lebaktattam az emeletről. Finom rántotthús illatok lebegték körbe a konyhát, ami gyümölcslevessel keveredett. Helyet foglaltam a szépen terített asztalnál, majd anyu kitette az asztal közepére a levest, és mindenki szedett magának. Jó étvágyat kívántunk egymásnak, és falatozni kezdtünk. Szépen lassan mindenki tányérjából kifogyott a leves, majd ugyanígy a második is. A desszert közben kicsit elgondolkodtam a farkastámadásról. Vajon honnan tudhatták, hogy ott vagyok? Talán megfigyeltek? Vagy követtek? Vagy valami csippet tettek bele a táskámba? Vagy mi?
Minden esetre inkább rákérdezek arra, hogy mit akartak elmondani fent, mikor feküdtem még összeharapdálva. Letettem a tányér szélére a maradék pár falat süteményt, és letöröltem a kezem.
-Amúgy múltkor, mikor az ágyban feküdtem még összeharapdálva, mit akartatok nekem elmondani? - kérdeztem kíváncsian. Arcom két kezemmel támasztva hajoltam az asztal főlé, és bámultam a maradék sütimet, majd felemeltem és újra beleharaptam. Apu hírtelen abba hagyta a tej pohárba öntését, anyu pedig az evést. Alig bírta lenyelni azt az egy falatot.
-Kicsim... - ezzel a szóval kezd mindent, amikor nagyon magyarázkodni akar. Hát én erre nem vagyok kíváncsi, inkább a szavába vágtam.
-Nincs semmilyen kicsim, tudni akarom! - emeltem kissé indulatosabban hangom. Anyu mélyet nyelt, majd belekezdett.
-Ugye, mikor még kicsi voltál, olyan három hetes lehettél. Egy idegen ember bejött hozzám a kórházba. Apád dolgozott, és nem tudtam mit tehettem volna. Mivel bent kellett maradnod az inkubátorban, mert komplikációk léptek fel a szervezetedben. A pasas azt állította, hogy doktor, bár még sosem láttam itt, hittem neki. A nővéreket rávette, hogy vigyenek be téged a műtőbe, és ott csak te, meg ő lehessetek. - ismét félbe szakítottam.
-Anyu, a lényeget akarom hallani. - mondtam. Nagyot sóhajtott, és folytatta.
-Szóval... Onnan csak egy óra múlva jöttetek ki. Kis testeden sebek hevertek, pont úgy, ahogyan most, pár hete. Azóta olvastam egy cikket, amiben azt írták, hogy csak a farksok térnek vissza tizenöt év múlva ugyanolyan harapásokkal. Akit viszont másodszorra harapnak meg, az is át kell változzon pár hónap múlva.
-Ez röhejes! Szóval akkor most konkrétan én  vérfarkas vagyok, vagy mi? - pattantam fel mérgemben.
-Nem vérfarkas. Csak félig. A teljes átváltozás csak teliholdkor történik meg, és attól fogva vérfarkas leszel. - állt fel ő is és megfogta a kezem. Akkor már értem miért néztek rám olyan furcsán. Amióta volt ez a harapásosdi, azóta a szomszéd kutyája mindig megugat, és nem csak a kutyák. A mácskák, ha meglátnak felufutnak a legközelebbi fára, és elkezdenek fújtatni. Már lassan a saját kutyám is fél tőlem, bár ő belül még tudja, hogy én én vagyok.
-Visszafordítható? - sóhajtottam.
-Nem tudjuk. - szólalt meg apám.
-Hát ez szuper. Mondhatom, hogy jól alakul az életem! - mondtam mérgesen, majd felfutottam a szobámba, és magamra csaptam az ajtót. Beugrottam az ágyamba, a laptopomat félresöpörtem, és benyomtam az ágyam mellett levő hifi-t, hozzá csatlakoztattam a telefonom, és benyomtam a Black Veil Brides-től a kedvenc számom, az In The End-et. A hifi-t leghalkabbra tettem, a telefont pedig maximunra nyomtam fel.
Egyszerűen amit anyu mondott, felfoghatatlan volt. Nem tudom még elhinni. Azt hiszem kicsit a dolgok után kell járnom.
Ölembe vettem a laptopom, és beütöttem a keresőbe, hogy "Farkasember". Rákattintottam a Wiki-re. Az első mondat azonnal megütött.

"A farkasember vagy vérfarkas olyan ember, akit egy átok farkassá változtatott."

 Szóval mondhatnak engem elátkozottnak? Szuper. Tovább olvasva viszont érdekes kísérletre tettem szert.

"Az európai folklór szerint a vérfarkasok megkülönböztető jegyeket viselnek magukon emberi alakjukban is: ilyenek például az összenőtt szemöldök, a hegyes körmök, az imbolygó járás. Az egyik alapvető módszer hogy megállapítsák egy emberről hogy vérfarkas, hogy vágást ejtenek a testén, és a seb belsejében szőr látszódik. Egy orosz babona szerint a vérfarkasoknak emberi alakjukban sörte nő a nyelvük alatt."

 Nos, hát próbáljuk ki a vágást. Kerestem egy szikét s fiókomban, és megvágtam a kezem. Szétnyitottam kissé a sebet, és belenéztem, már amenyit láttam a vértől. Ahogy tapogattam, néha felszisszentem. Kissé mélyre sikerült. Ám nem ez itt a lényeg. Szétnyitottam nagy nehézséggel ismét a sebet, és egy szőrszálat fedeztem fel benne. Ahogy megláttam, azonnal elengedtem a sebet, és idegesen lecsaptam a laptopom.
"Ezt nem hiszem el." - mondtam magamban. Miután lehiggadtam kicsit, újbol felnyitottam a laptopot , és tovább olvastam.

"A kviljut legendákban is szerepelnek. Ha valaki farkassá akar válni, annak meg kell bűnhődnie. Rá kell jönnie, hogy mik a bűnei. Ha rájön, kicsit megváltozik, csendesebb lesz és visszahúzódó. Mikor telihold van, a sötétbe vágyik vonyít. A gyerek vérfarkast még a zenei stílusáról is fel lehet ismerni. Rockot hallgat, gonosz zenéket, fura gonosz a nézése, és furán beszél, bújik.

Most az utobbi időkben tényleg jobban hallgatom a rock zenéket, s anyu is mondta, hogy furán beszélek. De akkor ezt ő már rég tudta.

" A Szent Hubertus iránti áhítat és imádság úgyszintén gyógyírként és védelemként szerepelt. Van ahol viszont a Farkasfű nevezetű növényt tartják ellenszernek. "

Hallottam már a farkasfűről, de eddig nem tudta, hogy mire kell használni. De ezt most nem szeretném visszafordítani. Ki szeretném először próbálni, hogy milyen vérfarkasként élni. Nos... Több érdekes dolgot nem találtam. Más oldalakon viszont még lehet, hogy van.

" Ismert egy 1588-as történet a Franciaországbeli Auvergne-ből egy vadászról, aki levágta egy farkas mancsát és a zsákjába tette. Később, amikor a mancsot megmutatatta a helyi nemesembernek megdöbbenve látta, hogy az aranygyűrűt viselő kézzé ltozott. Az elborzadt nemesember felismerte a gyűrűt, kirohant a konyhába, ahol ott találta a feleségét, amint éppen sérült kezét kötözte be. Az asszonyt azonnal megégették boszorkányságért."

 Állítják a wampire.hupont.hu oldalon. Ez azért nagyon durva. Nem hittem volna, hogy velem ilyen megtörténhet. El sem tudom magam vérfarkasként képzelni. Ez egyszerűen lehetetlen.

*** 

- Késő este - 

***

Kopogtatnak az ajtómon, majd anyu nyit be.
-Nem eszel vacsorát? - kérdi. Válaszként csak megrázom a fejem, hogy nem kérek, majd folytatom a jegyzetelést. Találtam egy vérfarkast elemző rajzot, s azt próbálom lerajzolni. De hiába próbálkozom, nem sikerül. Inkább csak elmentem az oldalt.
Az eddigi összes dolgot, amit olvastam, kijegyzeteltem/rajzoltam. Egész délután kerestem, hátha többet tudok meg arról, hogy mi is leszek valójában. Aztán olyan tíz, fél tizenegy fele feladtam. Lecsuktam a laptopom, megfogtam a pizsamám, és a többi kellékem, majd átvonultam a fürdőbe. Gyorsan letusoltam, majd visszamentem a szobámba. Kikapcsoltam a hifit, kihúztam a csatlakoztatóból a telefonom, és rácsatlakoztattam a fülhallgatómat. Áttnyomtam az Icon For Hire - Get Well című számra, és elbebújtam az ágyamba. Nagyon hamar nem sikerült elaludnom, csak olyan fél egy, egy fele.


Remélem fel keltette az érdeklődéseteket! Érdemes benézni!

~Dodó xoxo